Az ügyintéző és a telefon

Az előző posztomban írtam a call centerekről.
Ebben szó volt arról, hogy a telefon központoknak az is célja, hogy az ügyintézőt ne zökkentse ki a munkájából.

Hogy ez mennyire igaz, elmesélek egy saját történetet erről.

Utalásokat csináltam. Megnyitottam a kárügyet az ügyviteli rendszerben, kezdtem olvasni az adatokat, szakértői leírást, összefoglalót, javaslatot. Minden rendben volt, na, utaljuk!

Ekkor csörgött a telefonom. Alkusz kolléga hívott, egy kárügyben érdeklődött. Nosza, kiléptem az eddigi kárból, megnyitottam azt, amiben kérdezett. Megbeszéltük, elköszöntünk.

A gépemen persze megnyitva az előző, utalandó kár doksijai. Beléptem az utalási oldalra, beírtam, amit kell, elindítottam az utalást.
Kicsivel később az utalványozó jön hozzám, hogy ebben a kárban nem azt utaltam el, amit a szakértő javasolt és nem is írtam bele, hogy miért változtattam rajta?

Beléptem a kárba és rögtön rájöttem, hogy mi volt a hiba. Már biztosan Te is: nem az a kár volt megnyitva, amiben utalnom kellett volna, hanem az, amiben érdeklődtek.

Persze, nagy baj nem történt, mert minden ügyintéző mögött van még aki ellenőriz.

Szóval, ez is egy ok, amiért a biztosító (és az ügyintézők egy része) szereti, ha nincs közvetlen elérése.