A veronai buszbaleset és a személyi sérülés

Berendelte az MNB a veronai buszbaleset biztosítójának a vezérkarát.

Az ügy kivizsgálását a Kormány kezdeményezte, mivel a személyi sérüléses ügyek elbírálásához tett lépéseket nem találta megfelelőnek.

Konkrétan, a sérelemdíjak megállapításához kapcsolódó eljárást nehezményezte.
A hírek szerint egy kérdőív kérdései verték ki a biztosítékot.

A személyi sérülések kárrendezésében a kártérítés megállapítása több tényezőtől függ. Például:
– meghalt-e, vagy életben maradt,
– ha életben maradt, a maradandó egészségkárosodás mértéke,
– mennyire tudja ellátni magát a gyógyulás alatt és utána,
– életkor,
– eltartott családtagok száma,
– foglalkozás,
– jövedelem,
– lehetséges-e a rehabilitáció,
– el tudja-e látni a korábbi munkáját,
– át kell-e alakítani a házát/lakását mert megváltoztak az életkörülményei és
– milyen pszichés állapotba került a baleset miatt.
De, a sérüléstől függően temérdek egyéb szempont is lehet.

A maradandó egészségkárosodás mértékét általában a baleset után legalább egy év elteltével lehet megállapítani. Ez alól persze kivételek is vannak, például a csonkolásos sérülések.
Valószínűleg itt is az történt, hogy elkezdődött a maradandók megállapítása.

Egy ilyen kárral nem csak egy ember foglalkozik, hanem többen. Van egy projektvezető, aki koordinálja a munkát. Biztos, hogy sokat egyeztetnek jogászokkal.
A sérülteknek orvosi vizsgálaton kell részt venniük, adott esetben pszichiáter is megvizsgálja Őket.
Lehet, hogy a munka gyorsítása érdekében szerkesztettek egy kérdőívet, amit elküldtek a sérülteknek és a hozzátartozóknak.

Az tény, hogy egy ilyen horderejű, és közfigyelmet keltő esetben nagyon körültekintően kell eljárni a biztosítónak. Folyamatos egyeztetésre van szükség a károsultak képviselőjével is.

Itt jó eséllyel valami félre ment.